A Hollófiúk

Maggie Stiefvater

A Hollófiúk

Hollófiúk - sorozat 1.

Fülszöveg:

Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Sokadszorra olvasom már ezt a könyvet, és még mindig elvarázsol. Többek között a hiteles karakterek, a szép beszédek, és a hihetetlenül jó szerkesztettsége, hogy csak néhányat említsek. Bár egy jó történet mindenképp magával ragad, ahogy a Hollófiúk is tette. :)

A történet eléggé egyedi. Leginkább a kincskeresés, és a legendák kutatása, illetve a mágia áll a középpontjában, ez pedig a mai világba áttéve. Eléggé merész húzás, de ebben az esetben igazán jól sikerült megoldani ezt a nem kis feladatot. Sehol sem csapott át megmagyarázatlanságba, sőt, mindig akadt újabb dolog, ami miatt érdemes volt tovább olvasni, és mindig akadt új titok, ami még inkább felkeltette az érdeklődésem.

Jó volt, hogy egyszerre több szálon futott a történet, és a könyv vége felé egy nagy csavarral összehozta az egészet. Eleve az is nagyon tetszett, hogy már a főszereplők első találkozásakor látszott, ki milyen szerepet fog betölteni a csapatban, és, hogy a regény folyamán mindenki egyre több mindent mutatott meg abból, milyen érdekes egyéniség.

Tetszettek Gansey kutatásai, egyrészt, mert látszik, hogy elég komoly kutatómunka volt az írás előtt, másrészt, érdekes volt, hogy valaki mennyire megszállottja lehet valami érdekes dolognak is. Ez a régi, mágiával átitatott dolog nekem nagyon tetszik, lényegében emiatt kezdtem el olvasni a könyvet. :)

Cabeswater... hm... Szívesen ellátogatnék oda!

"Gyönyörű, régi erdő tárult eléjük: óriási tölgyek és kőrisek nőttek ki a hatalmas kőtömbök repedéseiből. A kövek közül páfrányok törtek elő, a fatörzsek oldalán pedig moha zöldellt. A levegőben zöld növények, a sarjadó élet és víz illata terjengett. Aranyló fény szüremlett be a levelek között. Pezsgett az élet."

Az egész sztorinak megvolt az a csodás, hátborzongató hangulata, attól kezdve, hogy kint fagyoskodnak a temetőben, és nézik a szellemeket, ahogy végighaladnak egy vonalon. Mégis ki akarná tudni, ki fog meghalni a következő évben? Aztán ott volt az a furcsa dolog, hogy a diktafon felvette Gansey hangját, ahogy a szelleme a templom előtt beszél Blue-val. A legdurvább pedig talán az volt, amikor kiderült Noah és Whelk titka. Bár Cabeswater életre keltése, vagy mi is volt az... talán vetekszik ezzel. Ezt még nem sikerült eldöntenem, mindenesetre igazán megdöbbentő volt mindegyik.

"Blue ijedten húzta ki magát, amikor lágy fuvallat cirógatta végig az arcát és emelte fel Neeve göndör fürtjeit. A félholtak láthatatlan, illemtudó lelkeit még elviselte valahogy. De egy olyan szellemet, aki letér a kijelölt ösvényről, azt már nem."

(kép forrása: weheartit.com)

A szereplők megjelenítése is igazán tetszett, egyrészt, mivel mindegyikük otthonossá tette a történetet a jelenlétével, másrészt, mivel olyan valóságosak voltak. Szerintem nincs olyan ember, akinek ne akadna egy olyan stílusú, személyiségű ember a környezetében, mint a könyvben lévő szereplők. Továbbá még zseniális megoldás volt az is, hogy egy aprónak tűnő cselekedettel, esetleg félmondattal jellemezte Maggie a szereplőit. Ezek sokkal árulkodóbban és élvezetesebbek voltak, mint a több soros jellemzések.

Blue egy szimpatikus lány volt, bár azért lehetett volna egy kicsit bátrabb, kicsit lázadóbb, de így is fejlődött egy keveset a regény végére, és úgy emlékszem a második részben is így lesz. :)

Gansey-féle alakokat nem ismerek, de szerencsére így is könnyen el tudtam képzelni a jó leírások miatt. Tetszett a megszállottsága, és hogy ennyire lelkiismeretesen keres valamit, illetve, hogy hisz a régi történetekben. A titokzatossága pedig még érdekesebbé tette. Egyik kedvenc szereplőm lett.

"Gansey egy hétköznapi srác csupán egy csomó pénzzel meg egy lyukkal a szívében, ami évről évre egyre nagyobb.
Mindenki cserbenhagyja. Miközben ő senkit sem tudna cserbenhagyni."

Ronan volt talán a legfurcsább alak, akivel ebben a történetben találkozhattam, bár az is igaz, páran versenyre keltek ezért a címért. Szenvedélyes és eléggé dühös típus, mondhatni forrófejű, de az egyik legfontosabb tagja a csapatnak, és gyakran feldobja a történetet a beszólásaival. Imádom ezt a fajta gonosznak tűnő, de végtelenül őszinte humort.

"– Honnan szerezted?
Ronan ujjai finoman kulcsolták át a holló mellkasát. A madár szinte valószerűtlennek tőnt a kezében.
– Úgy találtam.
– Az emberek aprópénzt szoktak találni – felelte Gansey. – Vagy kocsikulcsot. Esetleg
négylevelő lóherét.
– Vagy hollót – mondta Ronan. – Csak féltékeny vagy, mert – itt meg kellett állnia, hogy összeszedje sörtől zavaros gondolatait – te még sosem találtál.

– Mit mondtál, hol találtad a madarat?
– A fejemben – vonyított fel sakál módjára Ronan.
– Veszélyes hely – jegyezte meg Noah. "

Az írónő rajzolta tarot-lapok. :)
(kép forrása: Maggie Stiefvater - facebook)

Adam volt az, akit bár sajnáltam, mégsem nagyon tudtam megkedvelni. Nem tetszett, hogy bár van oka szenvedni, néha kicsit soknak éreztem a Blue iránti szeretetét, bár az igaz, hogy kell a történethez, nagyon fontos mozgatórugója az eseményeknek. Nélküle teljesen máshogy alakultak volna a dolgok.

Noah volt még nagy kedvencem. Tetszett, hogy olyan kis csendes, de okos és kedves. A legjobb tulajdonságok ezek... De meglepett a titka. Ahogy az is, hogy a könyv elején mekkora spoiler volt az egyik jelenetben, és hogy ezt csak az ötödik olvasásra vettem észre. Ez volt az a szólása, amit szerintem senki sem vett komolyan, nem, hogy elcsodálkoztak volna, miért viccelődik, mikor amúgy nem nagyon szokott.

"Noah kezet nyújtott a lánynak.
– Juj, de hideg a kezed! – Ashley a blúzára szorította az ujjait, hogy megmelengesse őket.
– Már hét éve halott vagyok – közölte Noah. – Ahhoz képest nem rossz."

Whelk idegesített, tudom, ő volt az események nagy alakítója, de hogy bírt együtt élni a lelkiismerettel? Kicsit őrültnek tűnt, de legalább megkapta a büntetését. Bár ez a büntetés eléggé kegyelten volt, attól ég tetszett a megoldása...

Egyik kedvenc regényem, így egyértelműen elfogult leszek - ezt nézzétek el nekem! :) De attól még nagyon tetszett, hogy ennyire kidolgozott. Ezt nem néztem volna ki egy Vörös Pöttyös könyvből, pedig akadnak ilyen kiemelkedőek is. Imádtam a szereplőket - na jó, nem mindet, csak a legtöbbjüket -, mindegyikükben akadt valami szimpatikus dolog. A történet összetettsége lenyűgözött, végig akadt valami, ami miatt nem bírtam letenni. Nem annyira jött elő a szerelmi szál, vagyis egyáltalán nem ment át az egész nyálba. Sőt, nagyon is gyönyörűen ábrázolta a törékeny kapcsolatokat. Egy jól kidolgozott, igazán egyedi történetet kaptunk, viszont kár a függővég miatt. Nem szeretem az ilyesmiket. :)

Nem tetszett, hogy ilyen hamar véget ért. Még olvastam volna vagy ezer oldalt. Ha nincs kéznél a második kötet, akkor ez nagy kínlódást tud jelenteni, ez személyes tapasztalat. :) Illetve néha kicsit idegesített Adam, igaz csak pár alkalommal, vele nem tudtam azonosulni, nem tudtam teljesen megérteni. Remélem, ez a későbbiekben változni fog. :)

Mindent összevetve, ez még mindig a kedvenc könyveim között szerepel, eléggé előkelő helyen. :) Hibákat, nem nagyon tudtam felsorolni, és szívesen olvasom vagy ezredjére. Még mindig elvarázsol. :)

Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a mágiát, a rejtélyeket, és a hihetetlenül kialakított, szövevényes történeteket. Biztosan jó élmény lesz! :)

Nekem ez 5* / 5 volt.

Beth