A végzet folyója

Barbara Erskine

A végzet folyója

Fülszöveg:
Zoë és Ken – menekülve a nagyváros zajától és forgatagától – a suffolki Deben folyó partján kezd új életet egy kényelmes családi házzá alakított egykori pajtában, melynek alapjait még az angolszász időkben vetették meg. A ház falai közt azonban évszázados titkok kísértenek.
A fiatalok a külvilág szemében tökéletes párnak tűnnek, ám valójában minden nappal távolabb kerülnek egymástól. Ráadásul Zoë furcsa jelenlétet érez otthonában, miközben a folyón gomolygó ködből kísérteties alakok rajzolódnak ki, amelyekről egyre nehezebb nem tudomást venni.
Ha mindez nem lenne elég, a közeli földek mélyéről emberi csontok kerülnek elő, és azonnal találgatás kezdődik: vajon kapcsolódnak ahhoz a viktoriánus kori szerelmi tragédiához, amelyről a helyiek még ma is suttogva beszélnek? Mi lehet a titka annak az ősi sírhalomnak, mely évszázadokon át érintetlenül áll? Milyen pusztító erők szabadulhattak fel, amikor megbolygatták?
A folyó kész felfedni sötét titkát…

A borító rendkívül szép, felhívja magára a figyelmet. Különösen tetszenek a tetején a lelógó levelek.

A fülszöveg semmit mondó, meg sem közelíti, milyen izgalmas a regény.

Ezeket olvastuk januárban :)

Sziasztok!

A január gyorsan eltelt, és szerencsére sok olvasni való akadt. Most eléggé változó a felhozatal, voltak jó, és kevéssé jó könyvek is. És persze igyekszünk minél előbb írni mindegyikről, hiszen mindegyikük volt annyira érdekes, hogy lehessen róla mesélni. :)

Kék liliom

Maggie Stiefvater

Kék liliom

Hollófiúk 3.

Fülszöveg:

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.
Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.
A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.

Már alig vártam, hogy olvashassam a Hollófiúk harmadik részét. Az első két része is teljesen magával ragadott, azonban a harmadik sem maradt el az előzőektől. :)

"Persephone a kopár hegytetőn állt, csontfehér ruhája redőkbe gyűrődve csapkodott a lába körül, platinaszőke fürtjei bodros felhőként lebegtek a háta mögött."