2016. március 4., péntek

A végzet folyója

Barbara Erskine
A végzet folyója



Fülszöveg:
Zoë és Ken – menekülve a nagyváros zajától és forgatagától – a suffolki Deben folyó partján kezd új életet egy kényelmes családi házzá alakított egykori pajtában, melynek alapjait még az angolszász időkben vetették meg. A ház falai közt azonban évszázados titkok kísértenek.
A fiatalok a külvilág szemében tökéletes párnak tűnnek, ám valójában minden nappal távolabb kerülnek egymástól. Ráadásul Zoë furcsa jelenlétet érez otthonában, miközben a folyón gomolygó ködből kísérteties alakok rajzolódnak ki, amelyekről egyre nehezebb nem tudomást venni.
Ha mindez nem lenne elég, a közeli földek mélyéről emberi csontok kerülnek elő, és azonnal találgatás kezdődik: vajon kapcsolódnak ahhoz a viktoriánus kori szerelmi tragédiához, amelyről a helyiek még ma is suttogva beszélnek? Mi lehet a titka annak az ősi sírhalomnak, mely évszázadokon át érintetlenül áll? Milyen pusztító erők szabadulhattak fel, amikor megbolygatták?
A folyó kész felfedni sötét titkát…



A borító rendkívül szép, felhívja magára a figyelmet. Különösen tetszenek a tetején a lelógó levelek.
A fülszöveg semmit mondó, meg sem közelíti, milyen izgalmas a regény.


Érdekes módon, egy könyvben három történetet kapunk.
A vikinges történetben egy kovács a főszereplő, aki elkészíti a Végzet kardját. Rúnákat is kovácsolt bele. Később ez a kard vért kóstolt bosszúból - és ez a kard lesz minden baj forrása.
Legjobban a második történet tetszett. Szokatlan volt. Emily zsarolása nagyon aljas dolog volt. Szerencsére ő is megkapta a büntetését.
A mai korban élők megtalálják a kardot, és kihúzzák, a kötözködő Rosemary megtalálja a kardot, és elviszi, emiatt történik vele egy végzetes baleset. Egy fiatal pár pont oda költözik, ahol a kovácsot megölték - így kapcsolódik össze a második és harmadik történet. A régi pajtában lovak, emberek, és emlékképek kísértenek.

A történetek jól össze vannak fogva, és szokatlan módon három jelkép jelenik meg a különböző történetek elején, hogy tudjuk, melyik korban is vagyunk éppen. Tetszik, hogy egy könyvben három történet van, így sokkal izgalmasabb, szövevényesebb, mintha három könyvben lenne ugyanez leírva.

Az írásmód is nagyon tetszett, különösen, hogy mindent részletesen elmesél, leír. Egy percig nem volt unalmas. Muszáj volt egy húzásra elolvasni, mivel megőrültem volna, ha nem tudom meg, mi lesz a vége.

Edith és Eric volt a két legfőbb szereplő, nagyon sajnáltam, mikor mégsem jöhetett össze a boldogságuk.
Daniel is elveszítette a családját, és még zsarolás áldozata is lett - ő is egy olyan történetű ember volt, akit nagyon sajnáltam.
Emilyt a férje helyében bezártam volna egy szobába, és amiért bántotta a lovat, azért agyoncsaptam volna.
Henry egy nyámnyila alak volt. Az egész gazdaságban mindenki rajta röhögött, és nem véletlenül.

A mai korból Leo szimpatikus volt, bár eleinte eléggé pokróc volt mindenkivel.
Zoe az a tipikus háziasszony-karakter volt. Nem volt sem rokonszenves, sem ellenszenves.
Rosemary volt ebből a korból az egyetlen, aki mindenbe beleütötte az orrát. Erőszakos, kekeckedő, ellenszenves alak.

Mindhárom történetben végigvonul két motívum: a kovács és a várandós nő. Ez adja a történet misztikus voltát, ez kapcsolja össze a jelent a múlttal.

Az egész történet tetszett, mindenképpen az a többször elolvasandó fajta. Illetve, felkeltette az érdeklődésem az írónő többi különleges regénye iránt.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi, misztikus, érdekes regényeket. Azoknak is kellemes élmény lehet, akik nem annyira szeretik a fantasyt.

Nekem ez 5/5* volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése